Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum. Itt van az én Provence-om. Palócprovence...
Egész évben szeretem a fagylaltot, még a karácsonyi asztalnak is elmaradhatatlan része, de kétségtelen, hogy a nyár az igazi szezonja. Otthon is könnyedén elkészíthetőek, és még fagylaltgép sem kell hozzá feltétlenül. Néhány változat a kedvenceim közül.
A nyári napfordulót (június 21.) - amikor az északi féltekén a leghosszabb a nappal, így legrövidebb az éjszaka - ősidőktől fogva ünneplik az emberek. A Nap a téli napfordulótól kezdve egyre magasabbra kerül az égen látszólagos útja során, majd a nyári napforuló napján éri el pályája csúcsát. Ezt követően kezdődik 6 hónapos hanyatlása és nő a sötétség. A fény megtartása érdekében tüzeket gyújtottak a Napisten tiszteletére.
A nyári napforduló időpontját csak 3 nap választja el Keresztelő Szent János (Szent Iván) születésnapjától. A kersztény egyház Szűz Mária és Jézus születésnapján kívül csak Keresztelő Szent Jánosnak ünnepli meg a "test szerint való születése napját", és az 5. századtól a napfordulóval együtt ünnepeltette Szent Ivánt, így próbálva tompítani a pogány szokásrendszert. A mélyen vallásos palócokoknál ennek ellenére nem a bizánci hatás, hanem a pogány tűzimádás volt erősebb.
A tűz tisztító, gonoszűző erejébe vetett hit az alapja a Szent Iván-napi szertartásos tűzgyújtás és tűzugrás szokásának is. Az ekkor gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen, elősegíti a jó termést, valamint egészség- és szerelemvarázsló célzata is volt. Az Ipoly mentén a kenderföldeken, szőlőhegyeken, magaslatokon, keresztúton vagy a folyó melletti réteken rakták meg a tüzet a fiatalok gallyakból, venyigéből vagy szalmából. Pogány szokás szerint sok helyen négyszögre rakták, a tűzbe különböző növényeket dobáltak és mondogatták: "kelés ne legyen a testemen, törés ne legyen a lábamon!" Ezen a tűzön füstölték meg azokat a növényeket is, amelyeket később betegségek ellen használtak orvosságul.
A már lankadó tüzet átugrálták. Lenézték azt a legényt, aki nem tudta átugrani.Úgy tartoták, hogy az a lány, aki a tüzet átugrotta, még abban az évben férjhez megy. Az asszonyok, akiknek házasulandó korban lévő fiuk volt, távolabbról nézték, hogy melyik lány ugrik nagyobbat: "no, ez ügyes lyány, ez lesz a menyem, aki most ugrott". Az ügyetlen lányokra a legények tettek megjegyzést: "miért gyütt ide az a mátuha, hogy szétverje a tüzet?!"
Azok az anyák, akiknek a kisgyereke meghalt Szent Ivánkor, nem ettek gyümölcsöt, mert akkor "a mennyországban nem kaptak volna mannát" a kicsik.
Forrás: Magyar Néprajz VII.
Csáky Károly: Szent Ivántól Erzsébet-napig
Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén
A bavette tulajdonképpen a szalagtészta egy fajtája, de keskenyebb, mint a fettuccine (ami hagyományosan mindig frissen készül). Fantáziadús (szóval félresikerült) spagettiként is szokták emlegetni, mivel egyik oldala teljesen lapos, a másik pedig enyhén domború (talán egy kicsit érzékelhető a képen is). A még keskenyebb változata a bavettine.
A garnélás bavette igazi gyorsétel, hiszen a bavette forrásban lévő vízben 8 perc alatt fő al dente állagúra, ennyi idő bőven elég a garnélák elkészítésére is, feltéve, hogy konyhakész (tisztított) garnélával van dolgunk.
Hozzávalók személyenként:
8 dkg szárított bavette vagy spagetti
6 nagy tisztított garnéla (ha fagyasztott, előtte érdemes kiolvasztani)
némi olívaolaj
só
bors
reszelt fokhagyma
citrom
Amíg fől a tészta, az olajon süssük rózsaszínűre a rákokat a fokhagymával, csepegtessünk rá ízlés szerint citromlevet, szórjunk rá némi reszelt citromhéjat, végül keverjük hozzá a tésztát. És már ehetjük is!
Szeretem nyári délutánokon elnézni a szitakötők kecses röptét vagy ahogy megcsillan a fény meseszerű szárnyaikon, miközben megpihennek egy-egy levélen. Ám rögtön vége az idillnek, amint megjelenik a színen a potenciális uzsonna: igazi kis gyilkológépekké válnak. A mindig sikeres vadászat után elégedetten majszolják a zsákmányt, pimaszul bámulva hatalmas szemeikkel.
Az olívaolajon átforgatom a feldarabolt zöldségeket, fűszerezem, majd fedő alatt megpárolom. Az ilyen koranyári zöldségek alá nem szükséges vizet önteni, mert magas a nedvességtartalmuk (egyébként nem árt némi folyadék).
Lehetőségünk és ízlésünk szerint variálhatjuk a felhasznált zöldségeket. Minél többféle, annál jobb. Fűszersó helyett zöldfűszerekkel is ízesíthetjük.
Ebben a hőségben főételként is tökéletes, egyébként köret is lehet.
Dobozolok. Már hetek óta. Káosz itt... és káosz ott. Ilyenkor csak egy megoldás van: meg kell szökni néhány napra! Így kerültünk a felsőtárkányi Bambara Hotelbe, ahol néhány igazán kellemes napot töltöttünk.
A tematikus szálloda Mali vályogépítészetét (gondoljunk itt Timbuktu, Djenné vagy Ségou mecsetjeire) idézi meg európai kényelemmel kombinálva, mégsem hat idegennek az ősfás bükki tájban. Kényelmes, tágas szobák, udvarias személyzet, minden igényt kielégítő spa és wellness szogáltatások, a szurikáták pedig az üde színfoltot képviselik.
A tradicionális afrikai fogások (pl. Yassa csirke) mellett a magyar és a nemzetközi konyha ételeit is megtaláljuk. A svédasztalos vacsorákon mi ezeket kóstolhattuk:
Nálunk még virágzik a bodza, így most a szokásos bodzaszörp helyett bodzaszirup készült.
Tulajdonképpen ugyanúgy készül, mint a szörp, csak kevesebb vízzel. Ez több okból is praktikus: egyrészt töményebb, így ízesítésre ez jobban megfelel (pl. bodzafagyihoz ), és tárolni is egyszerűbb.
Hozzávalók
1 liter víz
1 kg kristálycukor
rengeteg bodzavirág
2 citrom leve vagy helyette citromsav
1 mokkáskanál nátrium-benzoát - elhagyható
A vizet a cukorral együtt forraljuk fel, majd hűtsük ki. Tegyük bele a lecsipegetett bodzavirágokat (a szárrész nélkül) - annyit, amennyi csak belefér a szirupba. Egy éjszakát hagyjuk állni a hűtőben. Másnap reggel szűrjük le üvegekbe.
Rögtön fogyasztható, hűtőszekrényben hosszabb ideig eltartható. Amennyiben télre szánjuk, akkor tegyük bele a tartósítószert vagy gőzöljük ki a légmentesen lezárt üvegeket.
Ez a málnahab fagyasztott málnából készült (ehhez a recepthez tökéletesen megfelel), de előbb-utóbb itt a málnaszezon, akkor készülhet friss gyümölcsből is. Persze, nem érdemes hozzá a legszebb szemeket felhasználni...
Hozzávalók
tojásfehérje
porcukor vagy egyéb édesítőszer
málna (fagyasztott is jó, de hagyjuk kiolvadni előtte)
Mivel a tojásfehérjét nyersen használjuk fel, célszerű szalmonellamentes állományból származó tojásból készíteni.
A habbá vert (nem kell kőkeménnyé verni) tojásfehérjét ízlés szerint édesítsük, majd forgassuk bele a málnát (nem baj, ha összetörik a gyümölcs). Azonnal tálaljuk, mert csak frissen jó!
